König Mór (Visk, Hont vármegye, 1822. szeptember 22. - Karlsband, Cseho, 1886. május 12.) apátkanonok
A pesti piarista gimnázium elvégzése után a tudományegyetem bölcsész hallgatója, 1840-től a székesfehérvári egyházmegye kispapja. A teológiát a bécsi Pázmáneum növendékeként Bécsben végezte. Horváth János családjánál nevelkedett. Muranicson (Szabolcs vármegye) szentelték pappá 1845. október 5-én. Szigetújfalun káplán, 8 hónap múlva Bécsbe küldték az Augustinemumba, ahol 1848. július 31-én teológiából doktorizált. Hazatérve a szabadságharc kezdetén, horvát önkéntesek közé állott, de a schwechati csata után visszatért egyházmegyéjébe. Vértesbogláron káplán. 1849. augusztus 17-én a magyar kormány kiáltványának kihirdetése miatt a fölizgatott nép bevádolta, Streiht Miklós plébánossal együtt a császári seregek elfogták és katonai törvényszék javai elvesztésére 15 év börtönre ítélte. Október vége felé a budavári József kaszárnya kazamatáiba, innét novemberben Königgratzbe vitték, ahonnan 1854. szeptemberében szabadult. Kálócon káplán, majd 4 évet Splényi Henrik, 10 évet Zichy János családjánál nevelkedett. 1868-ban visszatért egyházmegyéjébe, a líceumban az egyháztörténelem és egyházjog tanára, utóbb a szemináriumi tanulmányok felügyelője, majd vicerektora. 1876. július 22-tól budai főesperes.
