Dr. Zimmermann Ágoston, (Mór, 1875. december 3. - Budapest, 1963. október 6.) állatorvos, bölcsészdoktor és egyetemi tanár

Zimmermann Ágoston állatorvos, bölcsészdoktor és egyetemi tanár Móron született 1875. december 3-án. Édesapja a Burgenlandból származó Zimmermann Mihály, a mezővárosban állomásozó huszárezred állatorvosa, édesanyja pedig a helybeli Szaczker Terézia volt. A család még Ágoston kisgyermekkorában, édesanyja korai halála után a fővárosba költözött. Középiskolai tanulmányait Budapesten az Evangélikus Főgimnáziumban végezte, annak a fasori gimnáziumnak a jogelődjében, ahol több világhírű tudósunk, sőt Nobel-díjasunk is tanult. Eminens diák volt. Állatorvosi tanulmányait Budapesten fejezte be 1895-ben, ezután tanársegéd, majd hamarosan segédtanár lett. 1903-ban bölcsészdoktori oklevelet, 1910-ben pedig a Tudományegyetem bölcsészeti karán összehasonlító anatómia és fejlődéstan tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett. Ezután az Állatorvosi Főiskolán lett az anatómia és fejlődéstan professzora; ott működött 1946-ig, továbbá a budapesti Tudományegyetem állattani tanszékét is vezette. 1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1935-ben rendes tagja lett. 1942-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották. 1933-ban az Állatorvosi Főiskola, 1939-ben pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora lett. Több magas kitüntetésben részesült, 1926-ban a Természettudományi Társulat állattani szakosztálya elnökévé választotta, majd 1937-ben a Természettudományi Társulat elnöke lett. Elsőrendű feladatának az oktatómunkát tekintette. Tehetséges és népszerű tanár volt, előadásait és bonctermi demonstrációit legendás hírnév övezte. Számos tankönyvet is írt. Ezekkel, valamint szaklapokban közzétett több száz tudományos értekezésével nemzetközi hírnevet vívott ki magának. Tudományos tevékenysége pedig az anatómia, a szövettan és a fejlődéstan szinte valamennyi területére kiterjedt. Zimmermann egyik nagy erénye volt a kötelességtudat és a következetesség. A háború után kényszernyugdíjazták. Szolgálatának teljesítése alól ugyan felmentették, de ő ennek ellenére a tudományos élet aktív tagja maradt. Dolgozott íróasztala mellett szinte haláláig. Nyugdíjas évei alatt is számtalan tudományos munkája készült el. 1949-ben az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. 1957-ben életműve elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. Budapesten hunyt el 1963. október 6-án, sírja a Farkasréti temetőben található. Születésének 100. évfordulóján Budapesten mellszobrot, szülőházán pedig emléktáblát állítottak tiszteletére. Móron, egykori szülőháza előtt a városi önkormányzat és a Magyar Állatorvosi Kamara Fejér megyei szervezete állíttatott domborművet.  

Tankönyvei:

 1. A ló ujjának anatómiája (1909)

2. A tejmirigy összehasonlító anatómiája (1911)

3. Anatómiai gyakorlatok háziállatokon (1911, Zimmermann G. társszerzővel, 1943)

4. Fejlődéstan (1917, 1922. Zimmermann G. társszerzővel, 1945)

5. Háziállatok anatómiája (1920, 1923. Zimmermann G. társszerzővel (1939)

6. Háziállatok anatómiájának kézi atlasza (1922, Zimmermann G. társszerzővel 1942).