A kapucinus rendet 1528-ban alapították, mint a hatalmas ferences család önálló, harmadik ágát. A kapucinusok a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalmát gyakorolják. Jellemző a rendre a mondat: „Ahová senki sem akart elmenni, elment a kapucinus”. Bármilyen apostoli munkát is folytassanak, a kapucinusok – Assisi Szent Ferenc példája nyomán – igyekeznek szolgálni embertársaikat. A kapucinus rend legismertebb alakja Brindisi Szt. Lőrinc, akinek a csókakői csatában vállalt legendás szerepét máig őrzi az emlékezet. A kapucinusok 1695-ben telepedtek meg Móron, miután Hochburg János özvegye, Hartmann Johanna végrendeletileg 10 000 Ft-ot utalt ki annak 500 Ft-nyi kamatával együtt a rend részére templom és kolostorépítés céljából.
Az első indítvány a bokodi erdőben található romos Vértesszentkereszt kolostorának felépítését tartalmazta a törökök által lerombolt templom mellett, az úgynevezett vörös kolostor mellett. A kapucinus atya Wilibald páter közbenjárására azonban a kolostor helyét a mai helyén jelölték ki.

1701-ben készült el a rendház és a templom, a melyet július 24-én szentelt fel a kalocsai érsek és veszprémi püspök, gróf Széchényi Pál. A rendház rövid időn belül valóságos kapucinus központtá vált, ahol sokszor 15–18 atya is tevékenykedett egyszerre. Térítő tevékenységük nemcsak Mórra, hanem a környező településekre – Bodajk, Tata, Pusztavám, Bokod – is kiterjedt, sőt tevékenységük Veszprém és Komárom vármegyékbe is átnyúlt A kapucinusok valóban a szegények lelkipásztorai voltak, bekapcsolódtak a mindennapokba. Ezt bizonyítják a kegyeleti emlékhelyek, a kápolnák, a búcsújárások és a körmenetek. Ők voltak az első tűzoltók (1766), jobbágymegmozdulások alkalmával életük kockáztatásával ők közvetítettek úr és paraszt között. A kapucinusok a lelki gondozás mellett a lakosság támaszai is voltak. A 18. század első felében, amikor súlyosabbnál súlyosabb járványok és egyéb betegségek szedték áldozataikat, a móriakat és a környező falvak lakóit a szakállas barátok gyógyították. 1734-ben a kapucinus rendházban létesült az első gyógyszertár, ahol a gyógyszereket nem pénzért árusították, hanem az igénylők „alamizsnát” adtak a szolgáltatásért. A patikát azonban 1807-ben – a rendház felújítása miatt – kénytelenek voltak eladni. Az 1810-es földrengés súlyos károkat okozott a templomban és a rendházban is. A plébániatemplom rangjára emelt épületet egy emberöltőn át részleges felújításokkal óvták meg az összedőléstől. Az eredetileg 600 fő befogadására épült templom azonban nem tudta befogadni az időközben 4000 főre duzzadt híveket, így egyre sürgetőbbé vált korszerűsítése. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés teremtette meg a pénzügyi alapokat ahhoz, hogy az adományokból végre megépülhessen az új templomuk. A munkálatok 1880 áprilisában kezdődtek meg, és a megnagyobbított templomot 1881-ben már fel is szentelték, és az első istentiszteletet is megtartották. A homlokzatból félig kilépő gúlasisakos torony építése 1884-ben kezdődött, és 1885-ben két új harang beépítésével fejeződött be. Az eredetileg barokk stílusú templomot eklektikus stílusban építették újjá.

A rendház egykor kb. 10 000 kötetes, jó állapotú rendi könyvtárral rendelkezett.

1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásával a móri kapucinusoknak is el kellett hagyniuk rendházukat, hogy helyüket világi papok vegyék át. A szerzetesek csak 1989 őszén térhettek vissza Mórra, ahol erőfeszítéseiknek köszönhetően összefogással sikerült a kolostort, valamint a templomaikat kívülről és belülről is rendbe hozatni, illetve a plébániai életnek új lendületet adni. Hazánkban jelenleg két helyen működik kapucinus rendház: a budapesti Fő utcában és Móron, ahol a lelkipásztori munka mellett hivatás pasztorációval foglalkoznak a testvérek.A legendárium szerint a kapucinusoknak köszönhető az azóta híressé vált móri borvidék létrejötte: a hagyomány szerint az első Ezerjó szőlővesszőket a tokaji rendháztól kapták a móri kapucinus testvérek. Annyi bizonyos, hogy a valóságban is nagy szerepe volt a rendnek a borkultúra elterjedésében, amit a rendház négy pincéje is bizonyít.

Szerző: Béni Kornél