Disznótor

A disznótor, Magyarországon rendszerint télen a karácsony előtti, illetve a januári hideg napokban a parasztháztartások egyik legnépszerűbb tradíciója, a disznóvágás vagy disznóölés a háznál nevelt sertés, a házisertés hagyományos levágása, a hús feldolgozása, és az ezt követő hagyományos disznótoros hurkakolbásztöltött káposzta fogásokból rendezett vacsora. A falusi népszokások közül az egyik legtöbb embert megmozgató közösségi esemény volt. Általában a disznóhizlalás befejezését a hideg téli időszakra időzítették, hogy a romlékony hús egy részét lefagyasztva hosszabb ideig is eltarthassák. 
A legtöbb helyen a disznóvágás előtt áldomást isznak a munkában résztvevők. Ez általában pálinka. A tényleges munka a sertés leszúrásával kezdődik. Ez a művelet közösségi tevékenység, melyben a böllér a főszereplő, aki a disznóölő késsel leszúrja a disznót, a segédkezők pedig a sivalkodó állat lefogásában működnek közre. A gyerekeknek ilyenkor a disznó farkát kell szorítani. Az állat vérét fateknőben, lábosban vagy zománcos vajlingban fogják föl, és sok helyütt a disznótoros hagymás vért reggeli készítéséhez rögtön el is viszik. Máshol a véres hurka alapanyagának, sóval elkevergetve félreteszik. Van olyan ház, ahol azzal kezdődik a disznótor, hogy kora reggel az abáló üst alá begyújtanak, majd elektromos sokkoló-fogóval elkábítják a disznót, végül a böllér egy tenyérnyire a szegytől, a fejfelé eső részen, a nyaki artériák egyikének átvágásával kivérezteti az állatot. Ezt nevezik szúrásnak. Ezután a kifolyó sertésvért hagyományos fateknőben felfogják és leforrázzák az üstházban melegített forró vízzel. A második műveletben az állatot megtisztítják. Az állat szőrzetét forrázással vagy pörzsöléssel, majd vízzel feláztatva késsel kaparva távolítják el. A pörzsölést régen szalmacsóvákkal, vagy külön erre a célra készített pörzsölővel végezték, ma már a böllérek PB-palackról üzemelő gázpörzsölővel dolgoznak. A harmadik művelet a fürdetés (fürösztés), az állat külsejének tisztítása, mosása. Erre az égetéses szőrletisztításnál van szükség, a forrázásos művelettípusnál e két művelet egybeesik. Van, ahol forró vízzel telt kádban sikálják tisztára a disznó bőrét, de ma már inkább vizes locsolóval (tömlővel) folyóvíz mellett kefélik tisztára a kormos bőrt. Fontos segédeszköz a deszka-tábla is, amelyen forgatják a testet. Egyes vidékeken a disznó megtisztítása és pörzsölése sokat változott az idő folyamán. Teknőben forrázták a disznót, és szőrének nagy részét kaparókkal távolították el a pörzsölés előtt. Utána rémfára (egy négylábú, fából készült szerkezetre)  került a sertés, majd következett a pörzsölés. A pörzsölés után a disznót lemosták, majd a böllér szétbontotta az állatot. A sertés bontásának munkafolyamata után a tartósító műveletek szerint csoportosítva folytatódnak a különféle párhuzamos tevékenységek. A bontás után maradó kisebb húsrészeket lebőrözik, a bőrök egy része abálásra kerül és a hurka vagy a disznósajt alapanyaga lesz, a lebőrözött szalonnát felkockázva kisütik, a kisebb húsdarabkákat abálják, egyéb húsokat és a nyers zsírszalonna egy részét a kolbászkészítéshez összedarálják, más részét kisütik és szép fehér sertészsírt és töpörtyűt nyernek belőle. A belsőségeket (a májat, a szívet, a lépet stb.) 95 °C-os vízben megfőzik, ezt a műveletet abálásnak is nevezik. Ezeket gyakran hurkába is töltik. A hurkafajták igen változatos összetételűek és tájanként különböznek, azonban a legelterjedtebb a véres és vér nélküli rizses vagy májas hurka készítése. A beleket megtisztítják és előkészítik a hurka és a kolbász betöltésére. A szép húsok pácolásra kerülnek vagy hűtőszekrénybe. A legismertebb formára vágott disznó-testrész a sonkaszalonnacsülök, ezeket pácolás után füstölve tartósítják. A magyar népéletben a sonkát legtöbb helyen húsvétig elrakják, és az ünnepen tálalják föl. A korábban Magyarországon elterjedten tenyésztett disznók, például a mangalica sok szalonnát adtak, a belőlük kisütött zsír a mindennapos főzés egyik alapanyaga volt. Ma inkább hússertéseket tenyésztenek, de szalonnája ezeknek is van. A szalonna egy részét kisütik, a zsírt bödönben tárolják. Zsírba öntve tartósítható a sült hús és a töpörtyű is. A szalonnából kisült töpörtyű a disznótor egyik jellegzetes étele. A párhuzamosan zajló tartósító tevékenységek közül a végtermékek alapján legismertebb a hurka-kolbászkészítés. Mind a két készítményt bélbe töltik. A hurkák (véres, májas, húsos stb.), az abálást követően fejhús, főtt belsőségek (tüdő, máj, szív, vese, nyelv), bőrke és véres húsok, valamint főtt rizs és vér hozzáadásával, egyénileg változó fűszerezéssel készülnek. A hurkákat kifőzik rövid, forró vízbe mártással. A kolbász ledarált nyers hús, amit főleg paprikávalborssalfokhagymával fűszereznek. A kolbászt, a szalonnát, a sonkát, a májas hurkát és disznósajtot is megfüstölik. Az így sokféle módon (sózással, páccal, főzéssel, füstöléssel) tartósított élelmiszerek fél éven át elállnak a kamrában vagy a padláson. Disznótort általában télen tartottak, illetve fontosabb eseményekkor, mint lakodalom, falunap, újév. A várgesztesiek már több, mint 10 éve őrzik ezt a hagyományt és szeretettel várnak minden szorgos kezet ezekre a rendezvényekre.

Sváb bálok

A téli időszak mulatságai közé tartoznak a német nemzetségi településeken megrendezésre kerülő sváb bálok. Ekkor a helyi lakosok népviseletbe öltöznek, jókat esznek, nagyokat beszélgetnek és hajnalig ropják a táncot a sramli zenére. Gánton, Móron és Pusztavámon szoktak igazi nagy bálokat rendezni, ahova mindig tárt karokkal és nagy szeretettel várják az érdeklődőket. 

Tojásgurítás

Húsvét a keresztény egyház legrégebbi, legjelentősebb ünnepe. A keresztény vallás hívei Jézus Krisztus feltámadását ünneplik. Húsvét napja tulajdonképpen csak egyetlen vasárnap (a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap), azonban megelőzi a húsvétra való felkészülés, a negyven napos nagyböjt és a nagyhét ( virágvasárnaptól- nagycsütörtök- nagypéntek - nagyszombat), a feltámadás utáni ötven nap, az ún. „húsvéti idő” pedig pünkösdig tart. Húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap tartjuk. A húsvét eredetileg zsidó ünnep volt, héber neve pészach. A zsidó húsvét a pászkaünnep, az egyiptomi szabadulásra való emlékezés. Az ősi pogány tavaszünnepek egybeesnek a húsvéttal, melyek a termékenységről, az újjászületésről szólnak, később azonban kapcsolatba hozták a feltámadással is. A pogány, zsidó és keresztény hagyomány együtt jelenik meg húsvétkor, melyet világszerte ünnepelnek, de más-más módon. A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe, a belőle kikelő madárral a sírjából feltámadó Krisztust , a pirosra festett tojás pedig Krisztus vérét jelképezi. A húsvéti nyúl is a termékenységet szimbolizálja, ahogyan a tojás is. A keresztény világban elterjedt szokás, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojást, amit egy előre elkészített fészekbe rejt. Az ünnep másik állata a bárány, a félénkség, ártatlanság, az áldozat megtestesítője. A húsvét magyar elnevezése onnan származik, hogy ekkor ér véget a nagyböjt, a 40 napos hústól való tartózkodás. A húsvéti tojásvadászat közös ünnepi tevékenység, ahol a gyerekeknek  a szabadban elrejtett tojásokat kell megtalálni. A húsvéti locsolkodás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a víz megtisztító és megújító ereje. Régebben kútból hordták vödrökben a vizet vagy a patakból locsolták a lányokat, a fiúk pedig hazavihették a gyönyörű festett piros vagy hímes tojásokat.

Azokon a natúrparki településeken, ahol domb is található, tartják húsvét hétfőn a tojásgurító versenyeket, ahol kicsik és nagyok megmérettethetik magukat. Csákberénybe, Gántra és Vértessomlóra tehát érdemes ellátogatni ezeken a napokon. 

Szent György napi gulyakihajtás

Ez a nap Magyarországon az állatok tavaszi legelőre hajtásának napja, ekkor álltak újra munkába a gulyások, juhászok, kanászok. Számos hiedelem élt, melyekkel ezen a napon az állatok termékenységére, egészségére igyekeztek jótékonyan hatni. A döntően állattartásból élő népek életében kiemelt jelentőséget tulajdonítottak ennek a napnak, hiszen az állatok megóvása a betegségektől, a járványoktól, a rontó szellemektől rendkívül fontos volt az egyén és a közösség boldogulása szempontjából. Csákváron, a Pro Vértes a természeti értékek védelme mellett kiemelt jelentőséget tulajdonít a kultúrtörténeti emlékek, néprajzi értékek, népszokások és néphagyományok megőrzésének. Ennek keretében minden év áprilisában, György nap környékén rendezi meg az ünnepélyes Szent György-napi gulyakihajtást, ahol megcsodálhatjuka amint a szürkemarha gulya és a bivalycsorda elhagyva téli szálláshelyét birtokba veszi a Zámolyi-medence friss tavaszi gyepét.

Pünkösdi Májfadöntés

A május elsejére virradóra állított májusfát pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújjulásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban és színes szalagokkal, étellel-itallal díszítették. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte. Ezeket a hagyományokat őrzik még mind a mai napig Gánton, Csókakőn, Oroszlányon, Tatabányán és Várgesztesen is. 

Betyárnap

Magyarország vérzivataros történelmében, csatáiban fontos, sokszor háborúk sorsát eldöntő szerep jutott a lovaknak. Ezeket a lovakat hatalmas városi és uradalmi ménesekben tartották, a méneseket pedig a pásztorok királya, a csikós őrizte. A csikósokat fáradságos életük kényszerítette, hogy olyan trükköket tanítsanak be lovaiknak, melyek segítettek a veszélyek mihamarabbi észlelésében. A Csákberényi Csikósok ezeket a hagyományokat elevenítik fel, különböző ügyességi játékokkal, látványos produkciókkal, alkalmanként a nézők bevonásával szórakoztatnak bennünket minden év májusában, Csákberényben, a focipályán. 

Rétesfesztivál

2011 óta immár hagyományossá vált Csákberényben a Rétesfesztivál, melyet minden év májusában rendeznek meg a település kultúrtermében. A gasztronómiai fesztivál oly sikeresnek mondható, hogy a nagyérdemű közönség már szinte csak nézelődni tud, mert a finom házi rétesek annyira gyorsan fogynak, hogy szem és száj is tátva, is és üresen is marad. smiley

Múzeumok éjszakája

Immár 13 esztendeje, hogy elindult ez az országos múzeumi program, melynek célja a tanítva szórakozás és a szórakozva tanítás. Vannak, akik azt hiszik, aki a múzeumokat bújja, a múltban él. Pedig épp ellenkezőleg! Inkább megnyílunk a jelenre és a jövőre. A múzeumok tele vannak olyan alkotásokkal, amelyeknek hatására észrevétlenül megfogalmazódik bennünk a vágy a szépség, a harmónia, a helyes arányok iránt. Amikor a színek és a formák tökéletesen tükröznek egy bizonyos művészi látásmódot, amikor a festő, a szobrász, az iparművész szemével látjuk mi is a valóságot, akkor átértékelődik a valósághoz való viszonyunk. Ráébredünk, hogy milyen csodálatos ez a világ! „Vannak festők, akik a Napot sárga folttá alakítják át. És vannak mások, akik Nappá alakítanak át egy sárga foltot”– mondta Picasso. Igen, erről van szó. A művészet így képes megmutatni, hogy a világ kimondhatatlanul sokszínű és gazdag, és a világban az ember tartogatja a legtöbb meglepetést, amit érdemes megismerni, megélni! Ez nem a múlt, ez a jelen és a jövő. S a múlt darabjai is arra inspirálhatnak, hogy tegyük legalább olyan széppé és hasznossá az életünket, mint azt elődeink tették. Ehhez a programhoz minden évben sok natúrparki település cstalakozik, így érdemes betérni Csákvárra, Mórra, Pátkára, Oroszlányra és Tatabányára is. 

Burgonyafesztivál

Gazdaságtörténeti tény, hogy  Vérteskozmáról említik először a burgonyát, azonban Fényes Elek 1851-ben azt írja: „Jóságáról a bokodi kolompér egész megyében leghiresebb”, így ennek tiszteletére rendezik meg minden év nyarán Bokodon a Bokodi krumplifesztivált. Ezen a rendezvényen számos burgonyafajtával és a legkülönbözőbb krumplis ételekkel találkozhat az idelátogató. 

Kvircedli nap

A sváb települések életében nagyon fontos szerepet játszik a hagyományok ápolása, ezért Pusztavámon minden évben nagy előkészületek előzik meg a Kvircedli napot. Sváb szokás szerint a keresztgyermek születésekor a keresztszülők egy héten át, minden nap reggelire tejeskávéval készültek, mellé frissen sütött kuglófot vittek, majd ebédre tyúkhúslevest főztek és diós kiflit, vagy linzert sütöttek. A boros üvegbe pedig bor került. A keresztszülők a finomságokat szépen hímzett, kikeményített kendőben vitték a komaasszonynak. A régi szokás szerint az utolsó napon a keresztmama kvircedlit és borlevest vitt magával, amit máig nagy előszeretettel fogyasztanak a pusztavámiak. 

Bányásznapok

Mind a szénbányászat, mind a bauxitbányászat húzó ágazat volt a Vértesben és a környékén, azonban már már ezek a bányák sajnos mind bezártak. A települések lakói azonban mai napig a bányászok iránti tisztelet és megbecsülés jeleként ünneplik meg a Bányásznapot. A bányamunka nehéz és veszélyes volta megkövetelte a munkafolyamatok gondos, alapos előkészítését és végrehajtását. A veszélyek megelőzéséért és elhárításáért Istentől kértek segítséget, oltalmat. Ehhez választották közvetítő védőszentjüknek Szent Borbálát.

Hivatalosan szeptember első hétvégéjén tartják ezeket a rendezvényeket Gánton, Móron, Pusztavámon, Oroszlányban és Tatabányán. 

Várjátékok és Lovagi játékok

A Vértesi Natúrpark várai közül a csókakői és a gesztesi tekinthető a legcsábítóbb turisztikai attrakciónak, így az ezek köré felépített rendezvényeket kíséri a legnagyobb érdeklődés.  Évről-évre színesebb programok várják az idelátogatókat! A szeptemberi hétvégéken jöjjön és kalandozzon vissza a múltba! 

Mihály-napi Lovas-és Pásztortalálkozó

A Vértesi Natúrpark fővárosa Csákvár, a Vértes hegység déli lábánál található, ahol minden év szeptember utolsó hétvégéjén a Hagyományos Mihály-napi Lovas-és Pásztortalálkozó keretében megelevenednek a sok száz éves állattartással kapcsolatos pásztorhagyományok. A Pro Vértes Nonprofit Zrt. természetgazdálkodási ágazatában a szilaj módon tartott szürkemarha és bivaly gulyák amellett, hogy fenntartják a terület természeti értékeit, értékes látnivalókat jelentenek a látogatók számára, valamint lehetőséget biztosítanak a népi állattartás és a kultúrtörténeti értékek megőrzésére és bemutatására. Az Ezerjó és Ezer ló hazájában 2000 óta a Csákvári Lovasok Baráti Körével együtt rendezik meg ezt a találkozót, azért hogy elődeink ételei, szokásai, eszközei és az ezeket bemutató szavak ne csak múzeumokban és szótárakban, hanem a mindennapi életben is megőrzésre kerüljenek. A látogatók így nemcsak finom ételeket és szórakozást találhatnak, hanem megelevenedhetnek előttük a hagyományos pásztor és lovas élet csaknem elfeledett mindennapjai is. A rendezvénynek a Berényi út melletti Csikóakol ad otthont, ahol lehetőség nyílik a natúrparki hagyományőrző csoportok, kismesterségek bemutatkozására. Egész nap fogathajtó versenyek, csikós- és gulyásbemutatók, kézműves kirakodóvásár, népzenei előadók színesítik a programot. A gyerekek érdekes népi játékokkal ismerkedhetnek, kipróbálhatják a bála ugráló-várat és részt vehetnek lepényevő-versenyen is. A legügyesebbek megmérettethetik magukat a gulyásbojtárok ötpróbáján. Az esemény esti programjai hagyományos pásztortűzzel, tárogatószóval és egy fergeteges gulyásbállal végződnek.

Móri bornapok

Mór nemzetközi hírű rendezvénye a szürethez kapcsolódó Móri Bornapok, amelyet hagyományosan október első hétvégéjén rendeznek. A móri borok népszerűsítése céljából első alkalommal 1934-ben tartottak Móron bornapot. Az itt élő emberek vendégszeretete sok hívet szerzett a városnak. A rendezvény mára a Móri Borvidék legrangosabb eseményévé vált. Az elért szakmai színvonalat jellemzi, hogy 2009-ben a rendezvény minősített gasztronómiai fesztivál címet kapott a Magyar Fesztivál Regisztrációs és Minősítési Program keretében, amelyet 2012-ben „jó" minősítésre emeltek.  A Móri Bornapok egyedisége az ország többi borfesztiváljához képest, hogy évenként felváltva fúvószenekari, illetve néptánc programok színesítik. A 2015-ös év a népzene és a néptánc jegyében zajlik. Ennek alkalmából helyi, magyar és külföldi tánccsoportok fellépését is élvezhetjük. A móri borünnep sajátos hangulata, a jó borok és ételek, a művészeti, kulturális, sport és szórakoztató programok évente kb. negyvenezer látogatónak nyújtanak maradandó élményeket, akik közül sokan évről-évre visszatérnek a Vértesaljára. Sok móri családhoz érkeznek vendégek ebben az időszakban, és a testvérvárosi, a zenei, táncművészeti, családi kapcsolatoknak köszönhetően a Bornapon egyre több a külföldről érkező vendég is. A fesztivál rendezője Mór Város Önkormányzata és a Lamberg-kastély Kulturális Központ. A rendkívül sokrétű bornapi programok szervezésében részt vállalnak továbbá a helyi pincészetek, a móri borkultúra hagyományát őrző szervezetek, a városi kulturális csoportok és sportegyesületek, a testvérvárosi, fúvószenei, tánc- és képzőművészeti kapcsolatok ápolói. A kezdetben egynapos program mára négynaposra bővült és immár közel 100 különböző programot kínál a város lakosságának és vendégeinek. A rendezvény alatt borutca látogatható a Kapucinus téren, ahol a borvidéki termelők faházakban kínálják jobbnál-jobb boraikat. Természetesen a jó borok mellett nem hiányoznak a lacikonyhák, az édesség, langalló- és kürtőskalácsárusok sem. Így az éhes turista finom pecsenyékkel, frissensültekkel, csemegékkel alapozhatja meg gyomrában a híres móri borok helyét, amit akár a pincesori nyitott pincékben is elfogyaszthat. Mindenki izgalommal várja, hogy ki lesz az év borkirálynője, akinek megválasztása Bornapkor zajlik a nagyközönség előtt, elméleti és gyakorlati megmérettetés során. Jutalma a díszes korona és a borlovagok hódolata, amelyek mellé az a megtiszteltetés is társul, hogy egy éven át ő és udvarhölgyei képviselhetik Mórt a nagyvilágban. A Kapucinus téri nagyszínpadon napközben egymást váltják a színvonalas zenei és táncprodukciók, esténként pedig neves együttesek, előadók meghívásával könnyűzenei koncertekre kerül sor. A fesztivál talán legnagyobb közönséget vonzó köztéri attrakciója a szüreti felvonulás, ahol a móri hagyományőrzők, borosgazdák és lovasfogatok mellett a fúvószenekari fesztiválon résztvevő magyar és külföldi zenekarok, borrendek,  táncosok és zenészek -  a város apraja-nagyja is részt vesz. A programok az egész család számára kitűnő kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak, kicsik és nagyok egyaránt találnak maguknak csemegézni valót. A gyermekeket koncertek, bábműsor, játszóház és vidámpark várja. A Bornapokhoz bazár és kirakodóvásár is társul. A Lamberg-kastélyban található tárlatok a fesztivál ideje alatt ingyenesen látogathatóak, az udvaron pedig színvonalas népművészeti vásár kínálatából válogathatnak az érdeklődök. A móri Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítvány alkotói művészzászlóikkal díszítik fel a belvárost, udvarukon éremveréssel és művészeti kiállításokkal  várják a látogatókat. Nem hiányoznak a programkínálatból a sportrendezvények sem: sakk, asztalitenisz, lövészet, labdarúgás, íjászat, stb. - néhány példa a széles rendezvénykínálatból. Lovasparádék, fogathajtóversenyek dobogtatják meg a lovassportok szerelmeseinek szívét, amelyeknek a Hétkúti Lovaspark ad otthont.  Ezen kívül számtalan színes programból válogathatnak a fesztiválra érkezők, melyekről a rendezvény weblapján www.moribornapok.hu bővebben tájékozódhatnak. 

Jó borával, kultúrával, műsorokkal Önt is várja
a Móri Bornapokon az Ezerjó hazája!

Szüreti bálok

A szüret már a 16-17. századtól ismeretes népszokás, sok évszázados hagyománya van már. Régen igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. A szüret időpontja a 18-19. századtól valamilyen jeles naphoz kötődött. Különböző bortermelő vidékeken különböző időpontokban kezdődik a, Szent Mihály napjától (szeptember 29. ) Simon – Júdás (október 28.) napjáig. Ma már azonban ez az esemény akár egy hónappal korábban is kezdődhet. A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak. Nagy mulatságok, felvonulások voltak ilyenkor, amely este bállal zárult. A szüret valódi ünnepi esemény számba ment a falu életében. Általában zajkeltéssel kezdődött. Ezt követően indulhatott a munka. A kora reggel kivonuló szüretelők ellepték a szőlőst, vidám nótázással megkezdődött a munka. Az egykori szüretelők elmaradhatatlan kísérője volt a rezesbanda, amely gazdától-gazdáig haladva elhúzta a szüretelők nótáját, a fizetség a gazda belátására volt bízva, általában szőlőből, mustból állott. A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a szőlősből kivonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. Így mentek az esti táncos mulatságra. Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről "lopkodtak". Akit "lopáson" értek, azt "megbüntették". Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még mindig a szüreti bál része. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott. A bál hagyománya a 20. században olyan helyeken is elterjedt, ahol nem is termesztettek szőlőt. A szokások mai formájukban a szüreti felvonuláshoz, menethez és a bálhoz vagy mulatsághoz kötődnek. A ma még mindig élő szüreti szokások elsősorban a 18–19. sz.-i uradalmi szőlőmunkások szokásainak mozzanatait vették mintául. E szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak. A szüreti bált általában a fiatalok rendezik. A szüreti szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) beöltözött szereplők alakítják. A fiatalok választanak bírót, bírónét a legügyesebb csőszlányok, csőszlegények közül. A bíró kíséretéhez tartozik két pandúr, két kisbíró és két cigány. Az utóbbi kettő feladata, hogy cigánynak öltözve mókázzanak. A mulatság egy felvonulással kezdődik. A szüreti bált rendező székelyruhás fiatalok feldíszített szekéren és lóháton, 1-2 zenésszel és nótaszóval bejárják a falu utcáit és a környék falvait, hívogatva a fiatalságot a szüreti bálba. A bíró és bíróné kocsiját a két pandúr kíséri lovon, mögöttük lányok ülnek a kocsiban, virágkoszorúval díszített kosarakkal. A legények a lányok mellett lovagolnak. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül sok helyen olyan beöltözött szereplők is jelen vannak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája. A falu fiataljai szőlővel díszítik a báltermet, a díszlet fő tárgya 1-2 szőlőkoszorú. Nagy fürtöt készítenek, amit a fő helyre tesznek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatják a mulatozók, vagy a végén kisorsolják. A csőszlegények és -lányok feladata, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra. Akinek sikerül szőlőt lopnia a koszorúból, bírságot fizet.  A szüreti bál fénypontja a csősztánc, amelyet a népviseletben pompázó csőszök táncolnak.  A mulatságot tréfás versengésekkel is színesítik. Ilyen például a csőszjáték. A mulatság színhelyén az egyik termet szőlőskertté alakítják, azaz szőlőfürtöket lógatnak fel mindenfelé. A férfiak egyik fele a szőlőcsőszt, másik része a szőlőtolvajt alakítja. Ha elkapják őket, bíróság alakul és mókás büntetéseket szabnak ki rájuk.  A szüreti bálokon, Csákváron, Csókakőn, Móron, Pusztavámon és Zámolyon reggelig mulatnak a résztvevők. 

Márton napi fáklyás felvonulás

A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás (Martinsumzug), amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez. Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. Ha megoldható, a vonulókat római katonák piros köntösébe öltözött lovagló Szent Márton vezeti. A megemlékezés központi helyszínére érve a gyerekek rövid műsort adnak elő, melyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. A megemlékezés a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba (vagy ember) formájú sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik. Ilyen felvonuláson vehet részt, ha ellátogat Gántra, vagy Mórra ezeken a napokon.

Adventi gyertyagyújtás

Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon. Ezt a hagyományt minden natúrparki településen ünneplik, ezzel várva az Úr eljövetelét.