A híres zámolyi takácsok fiókcéhe a XIX. században a csákvári takácscéhhez tartozott. Rajtuk kívül a csákvári céhben találjuk a gánti, vértesboglári, vérteskozmai és a magyaralmási mestereket is. A csákvári takácscéh számadáskönyve szerint 1843-ban Zámolyon 24, Csákváron 22, Vértesbogláron 10, Gánton 9, Vérteskozmán 5, Magyaralmáson 1 takácsmester dolgozott. 1869-ben Zámolyon 15 takácsmester és 9 takácssegéd szőtte a vásznat. A múlt század második- és századunk első felében dolgozó zámolyi takácsokat név szerint is ismerjük: Balha István és József (testvérek), Böde Sándor, Cseh János, Csörgei József, Horváth János, Lepsényi Ferenc, id. és ifj. Szalay Ferenc, Zólyomi János. Szalay Ferenc takácsmester 1956-ban, 72 évesen ezt mondta családjuk és a mesterség múltjáról: "Öregapám, Szalay Ferenc 1896-ban, 80 éves korában halt meg. İ volt a zámolyi takácscéh elnöke. Akkor mindenkinek, aki dolgozott, céhtagnak kellett lenni. A céh még az öregapám idejében szűnt meg. Apám, Szalay Ferenc is 80 éves volt, amikor meghalt 1933- ban. Apjánál tanulta ki a mesterséget, majd elment három évig Körösztösre segédnek, onnan már hazajött. Öregapám és apám is híres, okos emberek voltak. Iskolájuk ugyan nem volt, de olyan jófejűek voltak, hogy beválasztották őket tanítónak. A református iskolánál akkor egy rektor és egy tanító volt. Aztán nem volt tanító, meghívták, aztán elvállalták a tanítóságot apám, meg öregapám is. Mikor lett tanító, visszament takácsnak.

Az ő idejükben a faluban az asszonyok csak fontak, szőni a takácsok szőttek. Öregapámnak legénye nem volt, egyedül dolgoztak. Apámék hárman voltak testvérek, fiúk voltak. Azok közül kettő volt takács. Én azokban az években kezdtem tanulni a szövést, amikor édesapám tanító lett, az 1897-ben lehetett. Ott voltam mindig a szövőszék körül, aztán lassan megtanultam a mesterséget. Most hagytam el, talán két esztendeje, öreg vagyok, nem bírom már. A takácsok háza vastagabb falú volt mindig, mint a polgároké. Legalább egy méter vastagnak kellett lenni a falnak, mert különben nem bírta volna el a gerendába bevert szövőszékeket. Mert másutt is megvolt az, nemcsak nálunk, hogy három szövőszék volt a szobában. Öregapámék még csak tiszta fehérrel dolgoztak. Nem is tudtak mást, mint sávolyos mintát. A forgatásos hímet apámék idejében kezdték csinálni. Az öregek hímnek mondták a cifraszövést." A sávolyos mintát a kendervászon alapanyagba fehér pamutfonallal szőtték bele. Kendervászon mellett kevert vásznakat (pamut és kender, len és kender), tiszta pamut valamint tiszta lenvásznat is szőttek. A kenderfonalból és pamutfonalból szőtt vászon a pamutos vászon. A leány hozományának finomabb darabjai, a karácsonyi abroszok, a dísztörölközők századunkban már főként pamutos vászonból készültek. Az abroszokat, törülközőkendőket, párnahuzatokat piros csíkokkal, forgatásos hímmel díszítették. A csík a kendervászon anyagba piros pamuttal beleszőtt minta. Egymással szembeforduló madarakat, szívet, különféle geometrikus mintákat is szőttek. Széles, piros, kék csíkokkal készült a karácsonyi abrosz, amibe gyakran a leány nevét, születési évét, esetleg a férjhez menés évszámát is beleszőtték.

Azokból a községekből, ahol nem dolgozott takács, kénytelenek voltak a szőnivalót a legközelebbi takácsközpontba vinni. A zámolyi mesterekhez Sárkeresztesről, Moháról, Fehérvárcsurgóról, Magyaralmásról, Csákberényből, Csákvárról, Sukoróról, Velencéről, Nadapról, Verebről, Pázmándról, Seregélyesről hordták a szőni való fonalat.

Szövők

Fáncsik Zoltánné (Bokod)
Telefon: 20/36-27-025
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Web:http://www.fehervarikezmuvesek.hu/szovo/424-fancsik-zoltanne