Az emberiség ősidők óta ismeri, és értékes tulajdonságai miatt kedveli a mézet. Az iparszerű cukorgyártás megkezdéséig hosszú időn keresztül a méz volt az egyedüli édesítőszer. Fogyasztását már a híres ókori görög orvos, HIPPOKRATÉSZ is ajánlotta. A méz kétségtelenül az egyik legértékesebb táplálékunk, s egyben az egyik legjobb energiaforrásunk, hiszen közel 80 %-ban szőlő -és gyümölcscukrot, 17 %-ban vizet, s csak néhány százalékban tartalmaz szacharózt. Vértisztító hatása miatt fiatalítja, frissíti a szervezetet, kiváló segítség nemcsak a fáradtság, de a különböző betegségek leküzdésében is.

A Vértesben az uradalmak, földművesek, iparosok, értelmiségiek (papok, tanítók, jegyzők) közül többen is méhészkedtek. Méhkaptáraikat a veteményes- vagy gyümölcsöskertben, ritkábban külön méheskertben tartották. Néhányan méheikkel vándoroltak is, kaptáraikat akácvirágzás idején a Vértes környéki akácerdők szélén helyezték el. Az 1970-es évek közepén a vértesszentkereszti templom- és kolostorrom közelében lehetett még találkozni vándorló méhészek kaptáraival. Csókakőn gróf Merán Fülöp három holdas almáskertjében tartott 80-110 család méhet. Az uradalmi almáskert a Vértes lábánál helyezkedett el. Benne a méheket Tollas Gábor asztalos kezelte. A kaptárak a gyümölcsfasorok között a szabadban álltak: ezeket Tollas Gábor asztalos készítette. Eleinte cseresznye-, dió-, később akácfából. Heltai József jegyző is gyümölcsösében tartotta 60-80 család méhének lakásul szolgáló kaptárait. A deszka kaptárak mellett mindkét méheskertben használták a rozsszalmából, zsúpból font méhkasokat is. Csókakőn féltetős, három oldalról előbb deszkával, majd téglával beépített méhese egyedül Flédervis Ferencnek volt. Ebben a méhesben egymás felett három sorban álltak a Boczonádi-kaptárak, felettük a szalmából font méhkasok. A régebbi, még deszkafalú méhes berendezéséhez tartozott a kukoricalevélből vagy zsúpból font fekhely, a lésza is, amelyen megpihenhetett a méhei közelében szívesen időző méhész.

Csákváron a Vértes Múzeum udvarán három méhlakás: egy nagy Mayer-, egy kis Mayer-kaptár és egy Mayer-féle anyanevelő látható. E kaptártípust Mayer Károly (1837-1925) csákvári esperes plébános szerkesztette meg. Mayer méhészeti munkásságára a legkorábbi adatot a Méhészeti Lapok V. (1884.) évfolyamában találjuk. Arról értesülünk, hogy a Válvidéki gazdakör méhészeti kiállításán a bírálóbizottság tagjává választották. A méhészeti eszközök kiállításán többek között gróf Esterházy Miklós Móric majki méhészete és Mayer Károly tűntek ki. Kiemelkedően szerepelt Mayer a viasztermények és az élőméhek kiállításán is. A kiállítók közül aranyéremmel jutalmazták Esterházyt: "A méhészet terén kifejtett buzgalmáért, tevékenységéért és helyes irányáért, melyeket kiállított tárgyaival igazolt." Aranyérmet kapott "ugyanezen alapon főtisztelendő Mayer Károly plébános úr, mint Fehér megye legszakavatottabb méhésze." Ezüstéremmel jutalmazták Gottfried Enderscht, Esterházy méhészét, gyakorlati működéséért.

Mayer a Méhészeti Lapok VIII. (1887) évfolyamában ismertette kaptárát. A szabadban álló méhdúcok előnyei a méhházakkal szemben című cikkében. Első kaptárát 1872-ben készítette, mert kaptárai között vannak olyanok "amelyek az idén, 15 év után lettek külsőleg egy kis festékkel megújítva. "Kaptárát a helybeli Giesz asztalos 25 forintért készíti talapzattal és fedéllel együtt, de keretek és Hanemann-rács nélkül. Fekvő kaptárak, 2 külső, szalmával bélelt ajtóval, 2 belső üvegajtóval, egy Hanemann-féle rácsajtóval. Ezekből a fekvő ikerkaptárakból 3 darab alkot egy hatlakásos, talapzaton álló és nyeregtető alakú fedéllel takart piramist vagy dúcot. Kettős keretet használ, mivel a nagy keret a könnyű kezelésnek, nagyban való méhészkedésnek fontos feltétele. Az egyöntetű, a méheknek jó telelését biztosító, a költésfejlődést nem akadályozó nagy keretek és a Hanemann-rács (rekeszajtó) alkalmazásával kaptárában költőfészket és tetszés szerinti nagyságú méztárat rendezett be.

1886-ban a Magyar Országos Méhészeti Egyesület tagjainak első kirándulása Csákvárra vezetett. Kriesch János alelnök igen elismerően nyilatkozott a Csákváron látottakról: "... aki rendesen és okszerűen kezelt méhest akar látni, az menjen el Csákvárra és tekintse meg a plébános úr, és Endersch úr, az uradalmi kertész méhesét. Valóban gyönyörűséges méhesek azok, a kasok a szabadban állnak dúcokban és mindenütt a legnagyobb rend, pontosság és tisztaság uralkodik. Mayer kettős fekvő kaptárai kitűnően válnak be." Kühne Ferenc kereskedelmi méhész a kirándulás hatására elkezdte a Mayer-kaptár gyártását és árusítását. Budapesten 1889-ben a Méhészeti Egyesület estélyén "egy hat családra berendezett Mayerféle kaptárcsoport lőn bemutatva, melyet Kühne tagtársunk külön e célra készíttetett." Kühne Ferenc Első Magyar Kereskedelmi Méhtelepe 1889. évi árjegyzékében már szerepel a Mayerkaptár. 1890-ben a bécsi Praterben megrendezett gazdasági és erdészeti kiállításon is kitüntették Mayer kaptárát. Ez év pünkösdjén a Méhészeti Egyesület kirándulását újra Csákvárra szervezték. Binder Iván, a Méhészeti Lapok felelős szerkesztője a kirándulás nyomán a Mayer-kaptár terjedéséről ezt írta: "Veszedelmesebb versenytársa a háromszakaszú Berlepsch-féle, illetve a délmagyarországi kaptárnak a Mayer-féle kaptárnál alig lehet. Meg is hódoltak már neki sokan. Csak magában Csákvárban rövid idő alatt 600-nál több ilyen kaptár készült, részint Fehér Megyei, részint más magyar méhész részére, a többi pedig külföldre szállíttatott. De nem csak a csákvári asztalos-műhelyt foglalkoztatja nagyban a Mayer-féle kaptár terjedése, hanem másutt is ad a főrésznek és gyalunak dolgot. Kühne kereskedelmi méhész tagtársunk éjjel-nappal dolgoztat és mégis alig képes a Mayer-féle kaptárakra szóló számos megrendelésnek megfelelni." A csákvári kiránduláson a kaptárakon kívül Mayer méhészetében, az általa meghonosított amerikai napviaszolvasztó valamint Endersch saját készítésű gipszműlép-prése keltett feltűnést, amelyen a műlép-öntést be is mutatta. Esterházy méhészetében a dúcokban tartott olasz méhektől kaptáronként átlag 24 kg-ot szüreteltek. A látottak alapján a kirándulás résztvevői méltán állapíthatták meg, hogy a csákvári méhtelepek mintatelepek. Mayer pár év alatt nagy sikert aratott kaptárával, méhészeti szaktudásával. 1888-ban a Méhészeti Egyesület választmányi tagjai közé került, az egyesületben felolvasásokat tartott, a Méhészeti Lapokban szakcikkei jelentek meg. Kaptáránák közlésével, megismertetésével, népszerűsítésével azonban elkésett. A kiállításokon, a szaksajtóban és Kühne hatására a Magyar Országos Méhészeti Egyesületben kaptárával aratott sikere ellenére fellépése idején hivatalos részről már más irányba terelték a magyar kaptárkérdés útját. Kaptárfejlődésünk irányát ekkor már a Grand Miklós által szerkesztett három keretsoros állókaptár szabta meg. 1885-86-ban ezt a kaptárt a Földművelési Minisztérium országos egyesületi kaptár néven hivatalosnak minősítette. Grand a Minisztérium méhészeti felügyelőjeként kaptárát hivatalos nyomással, tanfolyamokkal, kedvezményekkel és ajándékozásokkal is terjesztette. A kicsiny térfogatú, apró keretű egyesületi kaptár hibáit végérvényesen idős Boczonádi Szabó Imre nagy állókaptára küszöbölte ki 1901-ben. Boczonádi egész századunkra meghatározta a magyar kaptárfejlődést. A Mayer-kaptárról a legkésőbbi kereskedelmi híradás 1912-bıl maradt fenn: A Meister Testvérek Faáru- és Méhkaptárgyára (Budapest) katalógusában még hirdették. Varga József méhész (szül. 1886) elmondta, hogy a csákvári Esterházy uradalomban az első világháború előtt főként Mayer-kaptárral dolgoztak. 1914 júliusában Pozsonyban a háború kitörése miatt félbeszakadt méhészeti kiállításon az uradalom két Mayer- és egy Boczonádi-kaptárral szerepelt. Az 1914-es év méhészeti leltárában a 173 méhcsalád számára 81 Mayer-kaptárt, 4 egyesületi kaptárt, 7 öreg méhkast fából és 2 Boczonádi-kaptárt találunk. Az uradalom és a csákvári méhészek egészen a második világháborúig főként a Mayer-kaptárt alkalmazták, néhány csákvári méhész, kissé átalakított formában még az 1970-es, 1980-as évek fordulóján is használta.

Méhészek

Cseh Sándor (Zámoly)
Telefon: 22/251-017