Csákvár nem csupán méhészetéről, hanem elsősorban fazekasságáról vált országosan ismertté. A Vértes lábánál bányászott kitűnő tűzálló agyagot és a tálföldet a XVIII. század óta edénnyé formálták a csákvári fazekasok. Csákvár a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontja volt: a mesterség fénykorában, 1833-ban 193, 1900-ben 131 önálló mester forgatta műhelyében a fazekaskorongot. A mesterség négy ágát így jellemezte Kresz Mária (1919-1989) néprajzkutató A csákvári fazekasság címő könyvében: "Csákváron a fazekasmesterség több ágra oszlott, amelyeket szigorúan megkülönböztettek egymástól. A szó szoros értelmében fazekasnak csak azt nevezték, aki tűzálló földből, ún. fazékföldből dolgozott, ún. bajtati földből, amelyet az erdőben bányásztak. A fazekas főző-sütő edényeket készített, főleg fazekat, ezenkívül lábost, sütőt, tűzálló edényeket. A jó tűzálló edényről volt nevezetes Csákvár. A tálasok, a tál, tányér, köcsög, bögre, kancsó mesterei (akiket közönségesen szintén fazekasnak mondtak), más agyagból dolgoztak, ún. tálföldből, sárgaföldből, amely nem volt tűzálló és nem is abból az agyagbányából eredt, mint a fazékföld. Csákváron a mesterség e két ága elkülönült felekezet szerint és település szerint, a céhen belül is két csoportot alkotott: a fazekasok főleg reformátusok voltak, és a Felsővárosi Társulatban vagy kerületben egyesültek, míg a tálasok, akik mind katolikusok voltak, az Alsóvárosi Társulathoz tartoztak. Az elnevezéseknek megfelelően a fazekasok többnyire egy utcában laktak a református templom környékén, a Vértes felé emelkedő Felsővárosban; míg a katolikusok lejjebb laktak az Alsóvárosban... Voltak Csákváron korsósok, is más szóval vörösedényesek, itatósok, akik csak mázatlan parasztedényt készítettek, vászonmunkát, mázatlan vörös korsót, kantát, csirkeitatót, virágcserepet... Végül néhány kályhás is dolgozott Csákváron."

A csákvári fazekas főcéh alá tartozott az egész Vértes vidék valamennyi fazekasmestere, akik Száron, Válon, Lovasberényben, Zámolyon, Gánton, Magyaralmáson, Bodajkon, Csókakőn, Móron és Pusztavámon dolgoztak. A fazék a szabad tűzön való főzés edénye, a csákvári fazekasok fő terméke volt. Az edénykereskedők a fazekat vitték a legtávolabbra, a Dunántúlon a Dráváig, sőt Szlavóniába is, az Alföldön a Duna-Tisza közére. Minden fazék belül mázas volt, és felül a szájánál mázba mártották. A hegyes fenekű fazék lehetett mázas vagy mázatlan külsejű. Utóbbi a paraszt vagy vászonfazék. A mázas függőleges csíkokkal készült, ez volt a híres csákvári csíkos fazék. Legjellegzetesebbek a háromszínű mázzal csíkozottak: váltakozva zöld-, sárga- és sötétbarna mázzal eresztettek függőleges csíkot a fehér alapú fazékra, majd színtelen mázzal öntötték le. A csíkok helyén tehát kétszeres a máz, ez megdrágította az edényt, de szebbé, mutatósabbá tette. Csákváron sok feliratos edény készült, amely a Vértes vidékén a népi írásbeliség előrehaladott állapotát jelzi. A bornak, pálinkának készült korsók majdnem mindig feliratosak.

Az 1900. évi népszámlálás szerint Zámolyon 5 fazekasmester dolgozott. Név szerint a múlt század végéről, századunk elejéről Dobás Albert, Kardinál József, Schlosser János, Szekeres György és Zólyomi József fazekasokra emlékeznek. Kardinál József ősei is fazekasok voltak, közülük Cardinal Flórián nevével az 1828-as összeírásban találkozunk. Az adatközlő, Posztl Mihály (szül. 1908) így emlékezett vissza a zámolyi fazekasságra: "Zámolyon a mai Bem József utcát még mindig Fazekas utcának hívja a nép. Itt voltak a zámolyi fazekasok házai, műhelyei, Kardinál József fazekas még 1910-15 között is dolgozott. A Kásahegyből szedte az agyagot. Még mázas edényeket is gyártott. Korongolással készítette az edényeket, és kemencében kiégette. Fehérváron, Móron a vásárokon adta el. Édesapám, Posztl Mihály hordta el az edényeket kocsival a vásárokra." A zámolyi edények formája, díszítése megegyezett a csákváriakéval. Zámolyról 1903-ban különlegesen szép kerámiák kerültek a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. Az első világháború előtt Zámolyról több, kocsival, lóval rendelkező ember is kereskedett a csákvári fazekasok termékeivel. Közülük Bencze István cserépedénnyel megrakott kocsijával a dunai réven Csepel-szigetre, sőt az Alföldre is átment.

A fazekasság tárgyi emlékeit a Csákvár Emlékházban és a Fazekas Emlékházban őrzi Csákvár lakossága.

 

Fazekasok

Kodolányi Borbála (Csákvár)
Telefon: 20/567-2173
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Kováts Judit (Mór)
Telefon: 22/406-001, 30/241-9365
Honlap: www.fehervarikezmuvesek.hu

Ujcz Ágnes (Csákvár)
Telefon: 30/527-3970
Honlap: www.ujczagi.com
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
 

Simon Dóra (Csákvár)
Telefon: 30/576-9474
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: www.csakvarifazekas.hu